Ezeket a verseket, gondolatokat, érzéseket én írtam. Sajna igen melankolikus a hangulatuk, demajd megpróbálok vidámat is írni. Bár a mostani helyzet ezt nem nagyon tudja megteremteni, sajnos.

---

Szerelem temetés

 Lehet,hogy utunk elválik, de én örökké emlékezni fogok rád, örökké szeretni foglak!

Az átsírt éjszakák mind hiába voltak, mert szerelmünk mi az álmok útján repült az most porbahult.

 A szél elfújta illatod,
A mennydörgés elhallgatatta hangod,
A sötétség elhomályosította arcod,
A tenger vize elmosta csókod.
Engem már csak a fák ölelnek,
A levelek csókolnak,
Az ágak símogatnak,
A szél suttog hozzám szerelmes idézeteket,
Ők éltetnek,
Ők vígasztalnak,
Velem már csak ők nevetnek. 

 Azt mondtad szeretsz, de megcsaltál. Azt mondtad örökre együtt leszünk, de elhagytál! Hát mond, miért csaltál meg ha szerettél? Miért hagytál el ha szerettük egymást? Tán hazudtál mikor azt mondtad szeretsz és soha nem fogsz elhagyni? De te soha nem hazudsz vagy ez is csak úgy "kicsúszott a szádon"? Miért pont Ő? Hát már elfelejtetted azokat az időket mellyet együtt töltöttünk, csak mi ketten? Hát már nem érzed az első csók ízét? Az első ölelés égetését? A szerelmes szavakra amellyeket egymásnak suttogtunk? Akkor miért hagytál el?

Oly jó lenne el nem engedni,
Soha tőled távol menni;
Egy rossz szót sem szólni,
Lelekedbe bele nem tiporni.
Szemed ragyogását látni,
Kezed bársonyosságát érzeni.
Szeretnélek egész nap ölelni,
Egész éjen csókolni,
Reggeltől reggelig símogatni.
A hangodat hallgatni,
Az illatod érezni,
Az arcodat kémlelni,
Mosolyogni látni,
De ezt nem tudod csak erőltetni.
Nem lehet igazi, mert Te nem érzel semmit.
Sem haragot,
Sem szeretetet,
Sem gyűlöletet,
Sem pedig szerelmet.
Soha többet könnyet hullatni,
Soh'sem szívből szeretni,
Hamis ábrándoknak élni,
Így a csalódástól sem kell többet félni.
Álmodni, tervezni,
Remélni, hinni,
Szívből szeretni,
Szerelmet nem szabad csak a Halálnak vallani.
Ha oda egyszer eljutsz boldogan lehet élni,
Remélni, hogy tudsz egy neked tetsző világot álmodni,
Hinni, hogy ott tudsz szívből szerelni,
S hogyan kell igaz, hű szerelmet vallani.

Az igaz, hogy megbocsájtottam, de soha sem fogom elfeledni mindazt, amit tetél. az átsírt éjszakák, mert fájt hiányod sa bizonytalanság: vajon szeretsz te engem igazán vagy csak játszol velem? Ugyan kivel lehetsz vagy mit csinálhatsz akkor, amikor nem vagy velem? Nem feledem a sok fájdalmat s a szenvedésekeet, amiket okoztál. Jó, tudom, többnyire nem szándékosan tetted, de akor is nagyon fájt. De ha bele nézek két szép szemedbe s látom mosolyod, érzem a kezed melegét az én hideg kezemen, az olyan megnyugtató. Akkor elfeledek minden rosszat és csak annak a jónak élek amit adsz nekem. Ha te mellettem vagy csak boldog lehetek. Az ölelésed elgyengít, a mosolyod engem is mosolyra sarkall. Mikor érzem, hallom szíved dobbanását olyannyira megnyugtat, érzem, ha veled vagyok bizonságban vagyok. Azt leírni, kimondani nem tudom, hogy mennyire szeretlek, de azt se, hogy ha melletted vagyok milyen boldog vagyok. Amit érted érzek soha sem feledem. Te vagy az első, kit szívből szeretek, kit sohasem feledek. Mikor elered az eső, azt hiszem te sírsz s ez a fájdalom majd' szét szakít.         
De mikor másnap találkozunk újra boldog vagyok, hisz újra láthatom két szép szemed, újra megcsókolhatlak, karodba bújhatok és tudom ma nem fogsz elengedni, míg csak le nem megy a nap. Majd új nap kezdődik.

Oldal: Saját irományaim :)
Képek, versek, történetek a szerelemről - © 2008 - 2024 - szani-kati.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat